1.Ki az a Dan Mahulet?
Ő egy egyszerű 27 éves romániai srác, aki gépészmérnökként végzett az egyetemen, 4 évet dolgozott a kiskereskedelemben és tengerjáró hajókon, a közelmúltban pedig úgy döntött Afrikába szeretne utazni, hogy fejlesztési munkákat végezzen.
2. Más fiatal fiúk a te korodban a karrierjüket próbálják építeni vagy, hogy bulizni járjanak mindenhová. Honnan jött neked ez a döntés, hogy Afrikába akarj menni?
Egészen egy évvel ezelőtt volt egy nagyon szép munkám: tengerjáró hajókon dolgoztam, és sok csodálatos helyre utaztam, plusz egy nagyon jó havi bérem volt. De rájöttem, hogy ez nem az, ami igazán boldoggá tesz. Szóval más lehetőségeket kezdtem el keresni, olyanokat, amelyek valóban boldoggá tennének. Az első ilyen lehetőség az önkéntes munka volt. Olyan szervezeteket kerestem, amelyek részt vesznek a szegény afrikai emberek segítésében, és csatlakozni akartam hozzájuk ebben a harcban. A szervezet neve, amit találtam a CICD volt.
3.Mi volt a célod, amikor végül Afrikába utaztál?
Őszintén szólva nem volt tervem, amikor Afrikába mentem. A képzés és előkészítés után a csapatommal együtt abban a projektben vettem részt, amely egy olyan egyetem, ahol fiatal tanárokat képeznek Zambia területein lévő általános iskolák számára. És tudtuk, hogy két lehetőségünk van: tanárként a kollégiumban, vagy együtt dolgozni a közöséggel a Mkushi kisváros környékén. Úgy döntöttünk, együttműködünk a közösségekkel, mert több segítségre van szükségük, hasznosabbak lehetünk, és ezzel nyomot hagyhatunk magunk mögött. Nem terveztünk előre, mert először szerettük volna látni hogyan élnek és mire van a leginkább szükségük. Amint megérkeztünk felkerestük a közösségeket, és sok találkozót szerveztünk a falvak vezetőivel és tagjaival. Ennek eredményeképpen úgy döntöttünk, hogy a legnagyobb problémát próbáljuk megoldani, mégpedig a tiszta vízhez való jutást.
De nem csak mi magunk akartuk megjavítani a vízszivattyúkat, együtt akartunk velük dolgozni, valamint némi munkaerővel és a költségek bizonyos százalékával hozzájárulni mindehhez. Ilyen módon jobban a magukénak érzik majd és nagyobb lesz a felelősségérzetük, valamint így jobban gondját viselik majd, és ha a vízszivattyúk újra elromlanak, akkor tudni fogják, hogyan javítsák meg.
4.Milyen hatást gyakoroltál Zambiában és milyen célokat sikerült teljesítened?
7 vízszivattyút javítottunk meg, több mint 2500 fő fog tiszta vízhez jutni.
Készítettünk egy kerekesszéket 3 kerékkel egy fogyatékkal élő gyerek számára.
6 padot állítottunk össze egy iskolának, ahol a gyerekek azelőtt a földön ültek.
Aztán kialakítottunk egy közösségi piacot is.
Hatalmas nyomot hagytunk ezen a közösségen. Kezdetben nem bíztak bennünk, de bebizonyítottuk, hogy azért vagyunk ott, hogy segítsünk, és együtt dolgozzunk velük. A sikereinkről egy videót is készítettünk:
5.Melyik a legemlékezetesebb élményed az afrikai kalandról?
Biztosan állítom, hogy a legjobb pillanat az volt, amikor sikerült megjavítanunk az első vízszivattyút a Chullu Village-ben. Ez volt a legfontosabb, mert később ott épült a Katongola Közösségi Piac is. Ez történt áprilisban csapatommal (Marta Spanyolországból és Danail Bulgáriából). Azelőtt egyikünk sem javított még vízszivattyút, és egyáltalán ez volt az első alkalom, hogy láttunk ilyet, de tudtuk, hogy ez a közösség legnagyobb problémája, és mindent meg akartunk tenni, hogy megjavítsuk néhány szivattyút.
A kormány 15 évvel ezelőtt vízszivattyúkat telepített különböző falvakban, de senki sem vigyázott rájuk, fenntartó program sem indult a pénz hiánya miatt. Emiatt a legtöbb szivattyú nem működött, némelyikük még 10 éven keresztül.
Az elsőt volt a legnehezebb megjavítani. Kéz a kézben dolgoztunk a helyiekkel, és szerencsénk volt, egyikük ugyanis tudta, hogyan kell megjavítani egy szivattyút. Egyszer miután le kellett állítanunk a javítási folyamatot, mert besötétedett, másnap nagy sokk ért minket, ugyanis a csövek nem voltak ott. Az utolsó cső meneténél el volt törve, és mind a 8 cső egy beleesett egy nagy lyuk. Miután két hétig próbáltuk kihalászni a csöveket, végül sikerült valahogy egy házi készítésű horoggal.
Ez volt a legboldogabb pillanatom Zambiában, amikor láttam az emberek arcát és reakcióját, hogy újra van tiszta vizük.
Most pedig emberek száza juthat tiszta vízhez a Chullu faluból, és nem kényszerül arra, hogy több kilómétert sétáljon a folyóhoz vízért.
6.Mik a problémák Zambiában?
A zambiai embereknek nagyon sok mindent kell nélkülözniük, melyek az európaiak számára természetes, hogy van: tiszta víz, élelmiszer, oktatás és még sok más.
A legnagyobb kihívások a vidéki területeken vannak. A városokban az emberek hozzáférnek az alapvető szükségletekhez. Rövid időre meglátogattuk a fővárost, Lusakát és Ndola városát – nagy szürke épületekkel, amelyek a kommunista idők Bukarestjére (Románia) emlékeztettek.
De a vidéki területeken már valódi problémák jelennek meg: az embereknek a folyó vizéből van az ivóvizük, azzal mosnak és főznek, villamos energia nem létezik. Két hétig éltünk víz nélkül, mert a szivattyú a mi campusunkban el volt törve. Saját magunknak kellett hozni vizet, hogy zuhanyozni vagy WC-t használni tudjunk. Ahogy ezt megtapasztaltuk saját bőrünkön, azonnal felismertük, mennyire nehéz víz nélkül élni. Itthon mi nem is vesszük észre, milyen szerencsések vagyunk, mert csak megnyitjuk a csapot, és annyi vizünk van, amennyit csak akarunk. Mikor volt az utolsó alkalom, hogy magadnak kellett cipelni a vizet?
7. Melyik volt a legmegrázóbb élmény?
Egy reggel elmentünk Chullu falu vezetőjével, hogy előkészítsünk talajt a téglák elkészítéséhez. Sokat kellett ásnunk, hogy legyen elég homok, amit fel tudunk használni a piacon lévő wc-k téglájának kialakítására. Körülbelül 3-4 óráig ástunk, nagy forróság volt, és félóránként kellett kortyolnunk a palackozott vizünkből. Felajánlottuk a falu vezetőjének is, aki segített, de ő mindig visszautasította azt, majd azt válaszolta: túl korai lenne még vizet inni! Megdöbbentünk, hogy mi?!? Déli 12 óra volt, és ő azt mondja túl korai vizet inni?
8.Milyen terveid vannak a jövőben?
Most csatlakoztam a promóciós irodánkhoz, hogy segítsek iskolának abban, hogy minél több diák jelentkezzen. Egyre több önkéntesre van ugyanis szükségünk, akik Afrikába vagy Indiába mennek, hogy együtt dolgozzanak az ottani emberekkel, és segítsék életszínvonaluk javulását.
Legalább egy évig szeretném ezt csinálni, találkozókat és előadást tartani Európa különböző országaiban. Ezután, az álmom, hogy visszatérjek Afrikába egy hosszú távú projekthez, ahol otthagyhatom lábnyomomat és még több embernek segíthetek. Ez a hat hónapos projekt csak a bemelegítés volt!
Az én elképzelésem és szervezetünké is, hogy kibővítsük munkánkat Dél-Afrikában, több projektet nyissunk meg, és együttműködjünk a helyiekkel egy jobb jövő érdekében.
9.Mi volt az elképzelésed Afrikáról mielőtt odamentél, és mi most?
Volt egy elképzelésem a médián keresztül: a rendkívüli szegénység. De a média a szélsőséges dolgokat nagyítja fel. Zambiában, ahol voltam, gyakran nincs tiszta víz, áram, vagy oktatás, de az emberek nem haldokolnak az utcákon. Alkalmazkodnak és úgy élnek, mint mi kb. 100 évvel ezelőtt. Nap mint nap dolgoznak a mezőkön, a "nshima" (polenta) a fő ételük, melyet naponta 2-3 alkalommal esznek, köretként zöldséggel. Megvan nekik is a komfortzónájuk, még akkor is, ha az a nulla körül van, nekik ez így rendben van. De segítségünkkel javíthatjuk az életszínvonalukat. Az emberek kemény munkások, csak szükségük van kezdeményezésre, és jobban fognak bízni a saját erejükben, és egy kis segítséggel nagyszerű dolgokat tehetünk.
Mindenesetre, őszintén mondom, hogy sokkal többet mosolyognak, mint mi, annak ellenére, hogy nincs semmijük!
