„Sziasztok! Andrea vagyok a 2016-os Novemberi csapatból. Nemrég érkeztünk haza Mozambikból 6 csodálatos ott töltött hónap után. Most pedig itt az idő, hogy tovább lépjünk, elkezdjük tervezni az utunkat Görögországba, és hogy felkészüljünk az prezentációkra, melyeket különböző országokban fogunk tartani.
Csapattársammal, Martaval Mozambikot választottuk célországként a szolgálati időszakra, mint Fejlesztési Tanácsadók (most: Szegénység Aktivista). Egy hatalmas projekten dolgoztunk, melyet „Food for Knowledge”-nek (Ételt a tudásért) neveznek. Ebben lehetőségünk volt sok kisebb projektet véghezvinni, de mindemellett lehetőségünk volt, hogy megváltoztassuk 152 gyerek életét. Együtt sikerült létrehoznunk 3 osztálytermet, valamint sikerült megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy még esős időszakban is el tudjanak jutni az iskolába.
Mi konkrétan az Iskolaközpontokra („School Clubs”) összpontosítottunk, így úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy szórakoztató és dinamikus „kézikönyvet”, amiben megtalálhatják az eszközöket ezen központok fejlesztéséhez. Ezen kívül tervbe vettük 8 játszótér építését. Néhány hónappal később pedig kaptunk egy hívást, melyben azt mondták nekünk, hogy miért nem indítottuk még el a dolgot, mert 6 szakember is arra vár, hogy a játszótereket elkészítsük. Nem volt semmi megszervezve! Valójában teljesen elfelejtettük a tervet, amelyet hónapokkal ezelőtt készítettünk, mivel azt hittük, hogy ez nem fog megtörténni. Szóval gyorsan kiugrottunk az ágyból, és elkezdtünk anyagokat keresni. Három napig a munka intenzív volt, és sikerült létrehoznunk a 8 játszóteret a gyerekeknek!
Amikor megérkeztünk Mozambikba, különféle iskolákat mutattunk meg nekünk, és láttuk, hogy mekkora nagy a szükség Dél-Mozambikban (azt hiszem, az északi is hasonló, de ott nem jártam). Rendkívül szükségesek az oktatási létesítmények, mivel a fák alatt tanítanak, ami azt jelenti, hogy esős idő esetén nem tudnak bemenni egy osztályba, és amikor hideg van, a gyerekek fáznak kint (mert bár nem gondolnád, de az esős időszakban nagyon hideg van).
A projektünk során meglátogattuk a Xirindza iskolát, és amikor megláttuk, úgy döntöttünk, hogy ott maradunk. 4 hónapig dolgoztunk 3 osztálytermen. Adományt gyűjtöttünk és helyi vállalkozások különböző anyagokat adományoztak. Miután megkaptuk mindazt, amire szükségünk volt, kapcsolatba léptünk a közösséggel és velük kezdtünk dolgozni. Marcos és Fernando állandó segítségünk volt, valamint közreműködtek a diákok is. Olyan élmény volt ez számunkra, amit soha nem fogunk elfelejteni.
Az egész egy csodálatos élmény volt, de a 6 hónap túlságosan rövidnek tűnt. Miután tökéletesen alkalmazkodtunk a helyhez, Manhica városában, sok baráttal teljesen boldogan... most pedig vissza kellett térnünk az angol télbe, azonban reménykedünk, hogy még egyszer ismét Mozambikban lehetünk... és leszünk is. Hamarosan.
