Milagros élményei Marokkóban, Augusztusi csapat 2017
Mindannyian fontos szerepet játszunk a világban, a társadalmunkban, a kultúránkban és az országunkban, amelyhez tartozunk. Az életünk során megtett utak valamilyen módon megbélyegzik sorsunkat.
Én szerencsésnek mondhatom magam, hogy a fejlett országok egyikében születtem, de ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül kell hagynom a fejlődő országok szükségleteit és problémáit, melyek – kisebb vagy nagyobb mértékben – a kormányok gazdasági vagy politikai döntéseinek az eredményei. Mindezt úgy, hogy közben nem nézik a népességük többségének mi az előnyös, de elvárják tőlük, mint gépektől, hogy pénzt csináljanak, mindezt a saját hasznukra.
Ezért döntöttem úgy, hogy részt veszek ezen a képzésen, és hozzájárulok a célok eléréséhez. Így hát most a 12 hónapos Szegénység elleni Aktivista csapathoz tartozok, mint önkéntes a CICD-ben, azzal a céllal, hogy Afrikába eljutva segítsek enyhíteni a rosszul kezelt politikai döntések eredményein.
A programban rejlő számtalan lehetőség közül az egyik az volt, hogy egy hétre elutazhattam Marokkóba. Az arab világ és általában a berber lakosság történelméről, politikájáról, életmódjáról, szokásairól, nők jogairól (stb.) szóló kutatás és tanulmány útja volt ez.
Azt kell mondanom, hogy ez egy csodálatos utazás volt. Olyan volt, mintha visszamentem volna az időben és az első emberek közt élnék. Az országot nem is olyan régen az „első világ”-nak tekintették.
Az emberek tele vannak kedvességgel, vendégszeretettel, alázattal, nagylelkűséggel… Nincsenek szavak, melyekkel tökéletesen le lehetne írni az utazásnak ezt a legfontosabb részét. Másrészt el voltam ragadtatva a gazdaságuk azon részétől, hogy a standokon mindent árultak, amit csak el tudsz képzelni: ruhákat, élő állatokat, ajándékokat, ételeket, gyapjú tárgyakat, bőrt, sárgarezet, ezüstöt, gyertyákat, festményeket…
Nagyra értékelhetjük ezeket az embereket, akik kis munkájukkal, mint a gyapjú, bőr, sárgaréz kézműves munkák, mely során a nyersanyagokból mindennapi használatra alkalmas eszközöket készítenek, hozzájárulnak családjuk támogatáshoz.
Elszomorít, ha arra gondolok mennyi munkahely eltűnt az iparosodás és annak gépesítése miatt az iparosodott kapitalista országokban.
Egy másik pont, amely felkeltette a figyelmemet, az volt, hogy továbbra is a szamár a közlekedési eszköze az embereknek, legyen szó személyszállításról, tárgyak, élelmiszerek egyik helyről a másikra való szállításáról, például az olajbogyó betakarítás után. Továbbá az is érdekes volt, ahogyan elkészítik az ételüket, ahogyan megszervezik, hogy ugyanabból a tálból egyék, és ha szükséges megosszák azt másokkal…
Végül minden apró részletet egybevetve rájöhetünk, hogy ezek azok, amelyek értelmet adnak az életnek. Ez a természetközeli élet és a társadalom összetevői közötti igazi kapcsolat nagyon különbözik attól az életmódtól, amelyet mi élünk itt nagyvárosokban úgy, hogy sokszor még azt sem ismerjük, aki a szomszédunkban lakik.
Mind ezek után azt szeretném hangsúlyozni, hogy az önkéntesség világába nagyon hasznos belépni több szempontból is. Például hogy képesek leszünk együtt élni és érezni, megosztani dolgokat, együttműködni és egy kisebb életszakaszt eltölteni olyan emberekkel, akik nem olyan "jóléti államban élnek", mint a miénk. Érdemes megélni ezt, mint egy élettapasztalatot, és mint személyes növekedést, hogy tudatában vagyunk annak, hogy mindannyian ugyanabban a világban élünk, és hozzájárulásunkkal egy jobb világot tudunk kialakítani, ha teszünk érte.
